Görög-perzsa háborúk A Perzsa Birodalom uralkodója I. Dareiosz (ie. 522-482). A királyi hatalom abszolút erejét létrehozza. Perzsiát 20 tartományra (satrapia) osztja, élén a tartományurakkal (satrapa). Az adózásban nagy a kizsákmányolás, évente 380 tonna aranyat halmozott fel kincstárába a király. Vallásuk szerint a tűz harcol a gonosz, sötét erőivel szemben. A jó és az igazság Istenét követik. A Fekete-tenger partvidéke felé terjeszkednek, de a Duna torkolatvidékétől északra élő nomád szkíták zavarták meg kereskedelmi tevékenységüket. Dareiosz ie. 513-ban háborút indított ellenük, de a hadjárata kudarccal végződött. Egyetlen eredménye az volt, hogy a perzsa csapatok elfoglalták Hellészpontosz (mai Dardanellák) és a Boszporusz környékét. Evvel ellenőrzése alá vonta Athén fekete-tengeri gabonakereskedelmét. Athén ie. 508-ban egyezményt kötött Perzsiával. A Perzsa Birodalom legfejlettebb része Iónia volt. Ennek görög poliszaiban perzsabarát türannoszok uralkodtak. A fejlett városállamok közül kiemelkedett Milétosz. Ennek türannosza Arisztagorasz volt, aki arra törekedett, hogy lazítson városa Perzsiától való függésén, s Milétoszt önálló égei-tengeri hatalmi központtá emelje. Célját úgy akarta elérni, hogy perzsa támogatással Milétosz részére meghódítja Naxosz szigetét. Miután kiderült, hogy Perzsia magának szánta a szigetet, szabotálta az ostromot, s hazatérve felkelést szervezett (ie. 500-499). A lázadás egész Ioniára kiterjedt, s sikerült az egyik perzsa helytartói székhelyet, Szardeiszt elfoglalniuk és kifosztaniuk. Arisztagorasz Spártába és Athénba utazik segítséget kérni. Spártában elutasítják, mert nincs számottevő flottájuk, a szárazföldi seregeinek pedig nagy utat kellene megtenniük. Athénban nagy vita után 20 hadihajót adtak az összecsapáshoz. Az ión felkelők vereséget szenvedtek, ie. 494-493-ra a perzsák sorra elfoglalták és megbüntették a lázadó városokat.

Ez a lázadás I. Dareiosznak ürügyet szolgálta arra, hogy támadást intézzen a szerződésszegő Athén ellen. A valódi ok az volt, hogy az Égei-tenger felöli uralmát akkor tudja teljes mértékben megszilárdítani, ha nyugat felől is bebiztosítja. Ie. 492-ben vejét, Mardonioszt tengeri és szárazföldi erőből álló seregével a görögök ellen indította. A perzsa hajóhad viharba került, a szárazföldi seregeket pedig bennszülött thrákok támadták meg, így kénytelenek voltak visszavonulni. I. Dareiosz ezután diplomáciai eszközökkel próbálkozott. Követeket küldött, vizet és földet követelve, de visszautasították, s követeket Spártában és Athénban megölték. Makedónia, Thesszália és Boiótia azonban meghódolt.

I. Dareiosz elhatározta, hogy Athén élére Hippiaszt állítja. Ő egykor athéni türannosz volt, s most emigránsként a perzsa udvarban él. Ie. 490-ben hadsereget indított Dareiosz. A seregek vezetője Datisz és Ataphernész. Elfoglalták a Küklaszok szigeteit, Eretriát. A perzsák partraszálltak Marathónnál, ahol athéni és plataiai nehézfegyverzetű gyalogos (hoplita) sorakozott fel ellenük. Az athéniak segítséget kértek Spártától, de ott Karneia-ünnep volt, amely fegyverfogási tilalommal járt együtt. A spártaiak az ünnep befejezte után azonnal indultak, s a 220 km-es távolságot három nap alatt tették meg, de a csata után egy nappal érkeztek meg.
A csata előtt az Athéniek 10 hadvezére tanácskozott. Miltiadész azt javasolta, hogy a spártaiak nélkül minél előbb ütközzenek meg a perzsa sereggel. A szavazás során öten a támadás mellett, öten a spártaiak megvárása mellett voksoltak. A döntő szót a hadügyekért felelős főtisztviselő (arkhón polemarkhosz), Kallimakhosz mondta ki, támadás mellett döntve. Ekkor Miltiadész vette át a sereg teljes irányítását.
A görögöknek csak nehézgyalogságuk volt, s a közelharcot szerették. Falanx alakzatban sorakoztak fel, melynek szélessége 1,5 km is lehetett. Mindenki jobbját a másik védte. 8-16 sor volt egymás mögött. Az első sor előrenyújtotta 3 méteres lándzsáját, a többi meg az előző vállára rakta. A perzsák elsősorban lovas és gyalogos íjászaikban bíztak, akik váratlanul szerettek támadni, s a közelharc megkezdte előtt visszavonultak, s újra támadtak egy másik helyen. Ez a távolsági harcmodor.
Mindkét sereg felállt, de senki sem mert támadni. Miltiádész várta a legmegfelelőbb alkalmat. A perzsák nappal a lovasságukat tartották elől, s hátrébb a gyalogságot. Éjszaka azonban fordítva, s a lovakat elvezették itatni. Egyik hajnalban ionok szöktek át a perzsa táborba, s jelentették Miltiádésznek, hogy a lovasság nincs a helyén. A történészek véleménye szerint a perzsák elhatározták, hogy nem várják meg a görög támadást, a lovassággal hajóra szállnak, s Attikát megkerülve megtámadják Athént. Másik vélemény szerint túl sok időt töltöttek a lovak megitatásával. Miltiádész amikor megkapta a hírt, rögtön megtámadta a gyalogságot. A perzsákat váratlanul érte a támadás, s kénytelenek voltak közelharcot folytatni. A perzsák csatát vesztettek, de nem sereget. Hajóra szálltak, és Dél-Attikát megkerülve megpróbálkoztak Athén elfoglalásával, de a partraszállásról lemondtak.

A Perzsa Birodalomban előbb az egyiptomiak, majd a babiloniak lázadása okozott gondot. Ie. 486-ban I. Dareiosz meghalt, s fia, Xerxész került a trónra.
A görögök tudták, hogy a perzsák újra támadni fognak. Az arisztokraták és földművelők által támogatott Ariszteidész szerint a szárazföldi haderőt kell továbbfejleszteni. A kereskedők és iparosok szerint pedig a hajóhad erejét kell növelni. Ie. 483-482-ben Themisztoklész lett az arkhón, és keresztülvitte a flottaépítési tervét.

Ie. 480-ban Xerxész óriási tengeri-szárazföldi haderőt mozgósított. A támadás hírére Spárta mozgósította a peloponnészoszi szövetséget. Ez Peloponnészosz városállamaiból állt, melyek elfogadták Spárta hegemóniáját. Létrehozták a perzsa ellenes Iszthmoszi szövetséget. Tesszália és Makedónia között húzódó Tempé-völgyben próbálták feltartóztatni az ellenséget. A sereg azonban harc nélkül visszavonult, nem kapott hírt arról, hogy a perzsák egy másik úton támadnak. Ekkor a Thermopülei-szorosnál tesznek kísérletet az ellenség megállítására, a hajóhadat pedig az Artemiszion-hegyfokhoz küldik. Spártában viszont ismét ekkor volt a Karneia-ünnep, a többi polisz meg ekkor rendezett olümpiai versenyeket, így nem tudtak nagyobb haderőt küldeni. Spárta egyik királya, Leónidasz egy kisebb sereggel akarta feltartóztatni a perzsákat, míg a fősereg megérkezik. A perzsa sereg azonban hamarabb érkezett a szoroshoz, mint ahogy a görögök gondolták, és Ephialtész görög áruló elárulta Xerxésznek azt az ösvényt, mellyen a görögök hátába lehet kerülni. A csata során Leónidász 300 katonájával elesett. Sírjukra ez van írva: „Itt fekszünk vándoR, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük amit megkövetelt a haza”. Időközben az artemiszioni csatában nagy vereséget szenvedett mind a görög, mind a perzsa flotta. Leónidász vereségének hírére a görög hajók Attika déli partjához vonultak vissza. A görögök ismét egy szűk helyen akartak védelmi vonalat kialakítani. Iszthmosznál akartak egy nagy falat építeni, ezért itt gyülekezett a szárazföldi sereg. Eürübiadész, a szövetségesek hajóhadának vezére a flottát is ide akarta visszavonni, de Themisztoklész rábeszélésére Szalamisz-csatornánál maradt hajóival. A szalamiszi tengeri csatát Themisztoklész provokálta ki. Az ütközet során a görögök nyertek, Xerxész hajóhadával visszatért Ázsiába. Egy év múlva Plataiai közelében a spártai hadvezér, Pauszaniasz vezetésével legyőzték a Görögországban hagyott perzsa szárazföldi erőket. Ie. 479-ben Mükalé-hegyfoknál ismét győzött a görög hajóhad, így a perzsák fokozatosan kiszorultak a térségből.