Ókori Görögország

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Ókori Görögország fogalmát a közvélemény és a tudomány igen rugalmasan használja. Amikor azt mondjuk, hogy "már az ókori görögök is", akkor általában az i. e. 8. századtól, a görög írásbeliség újbóli megjelenésétől a klasszikus Athén korszakán át a hellénizmusig, esetleg a római császárkor elejéig tartó időszakot értjük alatta.

A minoszi civilizáció is az égei-tengeri civilizációk része volt, amely ugyan szerepel a görög mitológiában, de a népe nem volt görög. A görögök az akhájok majd a dórok bevándorlása után sok kulturális elemet átvettek a korábban ott lakó népekről, ezekről tanúskodik a sok jövevényszó is a görögben.

A tudomány erősen megkülönbözteti a mükénéi Görögország, a trójai háborúk korát, a klasszikus Görögország vagy antik Görögország korától (a poliszok kora és a hellénisztikus Görögország), amelynek kultúrájából az európai civilizáció kifejlődött. A kettő közötti görög sötét korban (vagy archaikus korban) ugyanis a kultúra annyira lehanyatlott, és olyan népcserék mentek végbe, hogy az írásbeliség eltűnt és új írást kellett átvenni a föníciaiaktól.

A klasszikus Görögország területe a mai Görögország, valamint Kis-Ázsia Égei-tengeri partvidéke, a Fekete-tenger partvidéke, Szicília, Dél-Itália (Magna Gretia), Gallia déli partvidéke, egyes afrikai és hispaniai gyarmatok. Közös jellemzőjük, hogy csupa etnikailag görög eredetű népességről van szó. A hellénisztikus Görögország ezeken kívül magában foglalja Egyiptomot, egész Kis-Ázsiát, Szíriát és nagy ázsiai területeket egészen Indiáig, amely utóbbiak közül a baktriai királyság hosszú ideig fennált.