Az ókori Görögország

Földrajz: A görögök (hellének), kb. azon a helyen éltek, ahol ma, de Kis-Ázsiában, Dél-Itáliában is laktak hellének. Kr.E. II.évezred elején vándoroltak be a Balkán déli részére. Éghajlata mediterrán, Athén területe földmûvelésre alkalmatlan, az állattenyésztés a jellemzõ, Spárta területe viszont termékenyebb volt.

Az itt lakó õslakosok, (krétaiak, stb.) eleinte fejlettebbek voltak kulturális ill. társadalmi szinten is. A görögök azonban gyorsan meghódították a helyek, és így létrejöttek a görög államok, a mükénei világ.

Mükénei világ: Mükéné az egyik legjelentõsebb település volt. A vezetõ réteget a fegyveres arisztokrácia alkotta, az õ birtokaikon dolgoztak pl. a kézmûvesek. A parasztok szabadok voltak, a rabszolgaság azonban még csak a háztartási rabszolgaság szintjén maradt. (2-3 rabszolga/háztartás) Fejlett volt a külkereskedelem is. Az állam élén az uralkodó állt, „isteninek" tartották, körülötte a fõtisztviselõk. A mükénei világ virágzása azonban megszakadt, és a városközpontok egyre pusztultak. Egyedül Athén maradt meg. A pusztulás okai közt külsõ és belsõ okokat kell keresnünk. Kívülrõl az égei, illetve a dóri vándorlások nehezítették meg a mükéneiek életét. Az államhatalom sem volt mindenhol egyformán erõs, a folyamatos harcok pedig felõrölték a tartalékokat is, így szép lassan eltûntek a mükénei városközpontok. Ezt követõen azonban jelentõs gazdasági ill. társadalmi és politikai hanyatlás következett. Ipar, kereskedelem szerepe eltörpült, áttértek a mezõgazdasági életre. Ezzel párhuzamosan a lakosság két nagyobb részre oszlott, arisztokráciára, ill. parasztságra. A mükénéi államszervezet megszûnt, csökkent a király hatalma, sõt, az írásbeliség is eltûnt. Errõl a korszakról nagyon sok legenda született, ez volt az eszményített hõskor. Ide tartozik a trójai háború (természetesen a falóval), ill. Homérosz Iliász c. mûve, amely a trójai ostrom egy fontos mozzanatáról szól.

Egy új rendszer kezdett kialakulni, nagyobb jelentõséget kapott a magántulajdon. Minden paraszt a saját földjét mûvelhette , „társtulajdonosa" az állam földjének. A kereskedelem fejlõdött, hisz a hiányzó árucikkeket máshonnan kellett beszerezni, és ehhez szükség volt cserealapra is. Megindult tehát az árutermelés, ezen belül kifejlõdött a vastermelés, hisz egyre gyakrabban használták a vasat. (Kr.E. VII.sz-ban megjelent a vert pénz is) Új utak nyíltak a tengeri kereskedelem számára is. Társadalmilag is jelentõs változások következtek be, az arisztokraták intézték a közösség ügyeit, az õ kezükben volt a hatalom. Mellettük ott volt (igaz hatalom nélkül) a népgyûlés. Így született meg a polisz, a görög városállam. A fõníciai írásból átalakított görög betûírás is megjelent, a korábbi szótagírás helyett.

Spárta berendezkedése: az Eurothasz völgyében található, a dórok hozzák létre. Korábban a Helóták éltek itt (leigázott népek). Spárta környékén pedig a Perioikoszok, a körüllakók. Spártaiból volt azonban a legkevesebb, 1 spártaira jutott 3 peioikosz, ill. 8 helóta.

A spártaiak katonáskodással foglalkoztak, ezért Spárta katonaállam.

Az állam élén 2 király állt, õket 5 felügyelõ ellenõrizte. Az elsõ uralkodó Lükorgosz, aki az alkotmányt fogalmazza meg. A földet államilag osztják szét, ez a Klérosz. Ez csak örökíthetõ volt (apáról elsõszülött fiúra szállt), tehát nem adható el, nem is osztható fel. Akinek nem jutott, az állami tartalékból kapott, de nem örökbe, hiszen a föld állami tulajdonban maradt. Az egyenlõség fenntartása volt fontos: az alkotmány megakadályozza a vagyoni különbségeket - tilos a fényûzés, jól keresõ szakmák folytatása. Vaspénzt használnak, így nem tudnak kereskedni más államokkal.

A politikai életben az egyenlõség még névleg sem volt meg. Az állam vezetõi mindig ugyanazokból a családokból kerültek ki. A spártai nevelés is nagyon kemény volt. A vének tanácsa döntötte el hogy alkalmas-e az életre az újszülött, ha alkalmatlan, ledobták a Tajgetosz hegyrõl. 7 éves koruktól nevelték a gyerekeket: testedzés, fájdalom tûrése, élelmet néha lopással kellett szerezniük.

A katonai kiképzés 20 éves korig tartott, 30 éves kortól nõsülhettek, 60 éves korig voltak hadkötelesek. A nõk a házimunkával, gyerekneveléssel foglalkoztak, külön közösséget is alkottak.

Athén berendezkedése: Athén lakossága fõképp a parasztokból állt, akik gyümölcstermeléssel, illetve állattenyésztéssel foglalkoztak, a társadalmi ranglétrán felettük a köznép (Démosz) állt, majd az arisztokrácia, akik földszerzés érdekében eladósítja a kisbirtokosokat: hatalmas kölcsönöket adnak, amit nem tudnak visszafizetni a birtokosok, ezért lesüllyednek a démosz szintjére, ez majd ellentéteket vált ki. Az örökletes királyságot itt felváltja az arisztokratikus köztársaság. Az állam élen kilenc, évente változó, arisztokrata származású tisztviselõ, arkhón állt. Mellettük állt az Areioszpagosz, a volt arkhónokból álló tanács.

ie.621: Drakhon hatalomra kerül, jelentõs reformokat hoz: megszünteti a vérbosszút

szigorú büntetéseket szab ki, ez az arisztokrácia érdekeit szolgálta, de megszüntette a visszaéléseket

ie.594: Szolón kerül hatalomra, az õ reformjai: segíteni próbál az adósokon: a fennálló összes adósságot eltörli - "teherlerázás", ill. az adósrabszolgaságot megszünteti Ezzel megteremti a demokrácia alapjait. Meghozta demokrácia alapelvét, miszerint az egyén és a közösség viszonya kölcsönös. A démosz és az arisztokrácia harca lenyugodott. Ebben a helyzetben egyes arisztokraták a démoszra támaszkodva magukhoz ragadták a hatalmat. Ez a rendszer a türannisz, vezetõje a türannosz. Szolón törvényei után zûrzavar támadt, hisz a síkságiak Szolón elõtti idõszakot akarják visszaállítani , a tengerpartiak a Szolóni idõszakot akarják visszaállítani, a hegyvidékiek pedig földosztást követelnek (parasztok). Peiszisztratosz valósította meg a türanniszt, miután csellel hatalomra került. (Megsebzi magát majd a népgyûléshez fordul testõrségért, ezzel pedig átveszi a hatalmat.) Õ a hegyvidékiek élén állt. Felvirágoztatta a gazdasági életet, a belsõ harcoknak is sikeresen véget vetett. Nagy építkezésekbe fogott, ezzel munkát adott az iparosoknak. Fõbb reformjai:

· Arisztokrácia földjeit felosztja

· kölcsönöket ad

· általános jövedelemadót bevezeti

· kereskedelem javítása

· állandó hadsereg

Bevezeti továbbá Dionüszosz isten dicséretét.

Kr.e 510-ben elûzték a türanoszokat, majd Kleiszthenész szervezte újra az államot (508)

Attika lakosságát felosztja 10 phülére (kerület), ami 3 fõ részbõl áll:

· Tengerparti rész: parália

· városi rész: aszti

· szárazföldi rész: meszogeia

Célja: egyenlõ társadalmi rétegek mindenhol.

Mindegyik phülé 50 tagot küldött az 500-ak tanácsába, ez a szerv vitatta meg a törvényjavaslatokat, hajtotta végre a népgyûlés határozatait. A tanács tagjai egy évig maradtak hivatalban, ezért fizetést is kaptak. Hatalmon a népgyûlés volt, melynek minden teljes korú athéni polgár tagja volt, a népgyûlés hozta a törvényeket, választotta a tisztviselõket, döntött háború és béke kérdésében. Az athéni nép tehát önmagát kormányozta. A polgárok nemcsak szabadok, hanem egyenlõk is. A démosz és az arisztokrácia

osztályharca a démosz politikai gyõzelmével végzõdött, megvalósult a démosz uralma, a demokrácia.

A görög-perzsa háborúk (Kr.e 492-449)

A kiformálódott poliszrendszernek azonban nagy próbát kellett kiállni, a Perzsa Birodalom keletrõl jövõ támadásait. Azonban az elsõ összecsapást az athéniak Militiadesz vezetésével megnyerték 490-ben Marathon mellett, a perzsák vezetõje Dareiosz volt.

 Egyre erõsödtek a belsõ harcok Athénban hisz a földtulajdonosok Athént szárazföldi hatalommá akarták tenni, míg a kereskedõk és iparosok tengeri hatalommá. Az utóbbi csoport élén Themisztoklész állt, ki célját elérte, hisz az (akkor feltárt) ezüstbányák jövedelmébõl nagy hajóflottát építettek. A második szakasz 480-ban volt, ekkor már Xerxész, Dareiosz fia hatalmas szárazföldi ill. tengeri sereggel indult a görögök ellen. Elõször a Thermopülai szorosnál csaptak össze (300 spártai harcos, mind meghalt) , majd Szalamisznál, de a perzsák az óriási seregüket nem tudták megfelelõen kihasználni, ezért vereséget szenvedtek. A helyzetbõl okulva Spárta és Athén (többek közt) megkötötte a déloszi (perzsaellenes) szövetséget. Közös védelemre készültek, de Athén egyre inkább vezetõ szerepet játszott, a többiek neki adóztak. Athén így egyre jobban gyarapodott, ez nem tetszett a spártaiaknak, akik kiváltak ebbõl a szövetségbõl, és a (V. században kötött) peloponnészoszi szövetséget preferálták. A perzsák helyzetük kilátástalansága miatt inkább lemondtak a görög területekrõl, a háború befejezõdött.

Az athéni demokrácia fénykora: A athéni demokrácia gazdasági alapját a rabszolgamunkát egyre jobban igénybevevõ árutermelés és az ebbõl adódó jövedelmek képezték. Az igazságszolgáltatás a nép kezében volt. Az esküdtbíróságok tagjait a 30 éven felüli athéni polgárok közül sorsolták. Megbízatásuk egy napra szólt, napidíjat kaptak. 6000-en voltak, a vádat pedig mindenki saját maga képviselte. Választás útján töltötték be a tíz sztratégosz /hadvezér/ tisztét. Ezt a tisztséget egy évnél tovább is lehetett viselni, és nem járt évenkénti számadási kötelezettséggel. A sztategoszok mellett még fontos szerepet kaptak a pénzügyeket vezetõ tisztviselõk, õk is 10-en voltak. Államfõ nem volt az athéni demokráciában. osztrakizmosz, cserépszavazás: felírták a nem kívánatos politikus nevét a cserépre, majd aki a legtöbb szavazatot kapta, az nem járt jól. (számûzték)

A demokrácia során több rabszolgasági szintet különböztetünk meg: elõször a háztartási rabszolgák voltak a háznál (1-2), õk még csak a ház körüli teendõket végezték. Majd a klasszikus rabszolgák is megjelentek, egy háznál 10-15 volt belõlük, õk mûveltek voltak, becsületreméltók. A harmadik szint pedig a nagyüzemi rabszolgaság, egy birtokon, vagy bányánál, stb. több száz rabszolga dolgozott. Valamint beszélhetünk adósrabszolgákról, õk átmenetileg voltak rabszolgák, amíg ledolgozták adósságukat.

Periklész (az elsõ sztratégosz) irányító szerepét kvalitásainak köszönhette, kitûnõ hadvezér, szónok, politikus volt. 15 évig volt sztratégosz. Periklész szociális rendszabályokkal gondoskodott arról, hogy jogaikat a legszegényebb polgárok is gyakorolhassák:

· napdíjak: pénz a közszolgálatokért, támogatás a színház látogatásáért

· pénzügyi kötelezettségek (letürgia): a gazdagok pénzszolgáltatása állami ügyekbe

Ezek az intézkedések lehetõvé tették egy egyensúlyi állapot kialakulását a gazdagok és szegények között.

De a demokratikus jogok csak az athéni felnõtt férfiakat illették, a rabszolgákat ill. nõket nem.

Ekkoriban volt az athéni demokrácia fénykora, hisz megadta a szabad és dolgozó emberek önigazgatását.

Az árutermelés megalapozta a jólétet, azonban ebben nem mindenkinek volt része. Hogy fejlõdhessenek terjeszkedni kellett, ezt leginkább az iparosok és kereskedõk szorgalmazták. Athén a déloszi szövetséget a perzsa háborúk után is fenntartotta, és helyzetét minél inkább biztosítani akarta. A szövetséges államokban mindenhol a démoszt igyekezett hatalomra juttatni. A szövetség Athént Spártával szemben katonailag és politikailag is erõsítette. A szövetség fenntartása fontos volt gazdaságilag is. Idõvel mind a belpolitikában, mind a külpolitikában ellentétek keletkeztek, amik még egyensúlyban voltak. Az athéni demokrácia az egész ókor leghaladóbb társadalmi és politikai formája volt. A teljes jogú athéni polgár számára teljes demokráciát biztosított. Másfelõl azonban csak a szabad polgárok számára volt

teljes demokrácia, a többiek /metoikoszok, nôk, rabszolgák/ ki voltak zárva a polgárjogokból. Gazdasági egyenlôséget természetesen még a polgárok számára sem tudott nyújtani. Egyre növekvô mértékben vette

igénybe a rabszolgák munkáját, virágzásához pedig szükséges volt a szövetségesek kizsákmányolása és a terjeszkedés.

Athén katonailag és politikailag is megerõsítette magát az arisztokratikus Spártával szemben, ezt Spárta megérezte, és háborút kezdeményezett. A peloponnészoszi háború (431-404) Athén vereségével végzõdött. Itt nem csak Athén és Spárta, hanem az összes görög állam részt vett. A háború tönkretette a paraszti kisbirtokokat, a városi kismûhelyek nagy részét, a poliszrendszer válságba jutott. Elkezdtek polarizálódni a poliszok, egyesek meggazdagodtak, mások szegényedtek, nõtt a rabszolgák száma, mivel õk nem voltak érdekelve a termelésben, csökkent a munka hatásfoka. Ellentétek keletkeztek a poliszok között, megindult a versenyfutás a piacokért. A poliszállam tehát válságba jutott, ami már visszafordíthatatlan. Egy új nagyobb egységre volt szükség, amely összefogja a poliszokat, és képes új piacokat szerezni. Ezt a nagyobb egységet Makedónia teremti meg.