Az ókori Görögország

Spárta társadalma

Spártát a dór hódítók hozták létre, ezért a társadalmat két fő részre lehet tagolni:

1: HÓDÍTÓK

2: MEGHÓDÍTOTTAK

A leigázott őslakók a helóták. Mindenüktől megfosztották őket és állami tulajdonban lévő rabszolgák lettek. Ők művelték a spártaiak földjét .A termény felét megtarthatták. Javaikat örökíthették. Számuk kb. 10-szer magasabb volt, mint a teljes jogú spártaiaké. A spártaiak a krüpteia nevezetű tevékenységgel fegyelmezték őket. Az ipari munkákat a környező hegyekben lakó perioikoszok végezték. Birtokolhattak földet, néha katonáskodtak, de nem voltak teljes jogú spártaiak. Valószínű, ők is dórok voltak, számuk kb. 3-szor magasabb volt, mint a teljes jogú spártaiaké. Spárta arisztokratikus jellegű állam volt. Célja a nemzetiségi rend fenntartása, akár mesterséges eszközökkel is. (gazdasági eszközök, nevelés) A társadalom élén a teljes jogú spártaiak álltak. Csak ők rendelkeztek politikai jogokkal. Katonai jellegű nevelést kaptak. Nem volt saját földjük, ugyanis 1-1 parcellát kaptak az állam területéből, amin helóták dolgoztak. Vaspénzt használtak. (kerülendő a kapcsolat más poliszokkal) Nem végeztek termelőmunkát, csak katonáskodtak.

Spárta államszervezete:

Az államszervezet csúcsán a két király állt. Személyüket nem választották, hanem nemzetségi leszármazási úton jutottak a hatalomhoz.

Feladatuk:
- vallási szertartások irányítása
- háború esetén a sereg vezetése.
A két király is helyet kapott a gerúsziában.
-28 tag +2 király = 30 fő
- a tényleges hatalom birtokosa
- 60 év feletti spártaiak közül választották őket
- törvényjavaslatotokat tesz a népgyűlésnek
- joga van feloszlatni a népgyűlést.

Az államszervezet fontos szerve az apella. Ide a 30. Évüket betöltött spártai férfiak automatikusan bekerültek. Igennel vagy nemmel szavaztak az eléjük tárt kérdésben. Nem lehetett a tagoknak felszólalni, javaslatot tenni, csak szavaztak.

Athén államszervezete:

A város társadalmát 3 csoportra oszthatjuk: 1. Teljes jogú athéniak, 2. metoikoszok 3. rabszolgák. A rabszolgaság nem volt jelentős, csak háztartási szinten alkalmazták őket. Az általános fejlődés következtében Athénban az örökletes királyságot felváltotta az arisztokratikus köztársaság. Az államot 9 db. arkhón irányította. Kezdetben halálukig, majd 10 évig, végül ie. 683-tól 1 évig látták el feladatukat:
- irányították a politikát
- irányították a gazdaságot
- irányították a vallást
- irányították a hadügyeket
- intézték az igazságszolgáltatást

Mellettük állt az areioszpagosz, a volt arkhónok tanácsa. (tisztviselők ellenőrzése) A politikai hatalmat itt is az arisztokrácia birtokolta kezdetben, de a démosz nyomására ie. 621-ben Drakón írásba foglalta a törvényeket. Ezek szigorúak voltak, az arisztokráciát szolgálták, DE: korlátozták önkényes hatalmaskodásaikat. A démosz legnagyobb sérelme az adósrabszolgaság intézménye volt. Ie. 594-ben Szolon arkhón is kodifikálta törvényeit. Vérségi alap helyett vagyoni alapra helyezte a politikai hatalmat. Eltörölte az adósrabszolgaságot, létrehozta a héliaiát szintén a démosz érdekében.
Vagyoni osztályokba sorolta Attika lakosságát:
- 500 mérősök
- 300 mérősök - lovagok
- 200 mérősök - ökörfogatosok
- napszámosok ők dolgoztak az esküdtbíróságon

Athén fénykorát Periklész (ie. 5.sz.) korában élte. A társadalmat általános jólét jellemezte. A polgároknak volt saját tulajdonuk, együttesen pedig a polisz tulajdonosaivá váltak. Valóban irányították az államot. Athénban a legfőbb hatalmat az eklészia képviselte. Megszerezte a hatalmat az arisztokráciától. Döntöttek háború és béke kérdésében, törvényeket hoztak. Itt a legegyszerűbb ember is beleszólhatott az állam ügyeibe. Közvetlen demokrácia volt. Az igazságszolgáltatás is a nép kezén volt. Minden nap kisorsolták az esküdtbíróság 30 tagját a 30. évüket betöltött athéniak közül. A népgyűlés választotta a hadvezéreket is. A hadsereget a sztratégoszok vezették (10db.) Ez a tisztség a többivel ellentétben többször is felvehető volt.
Jelentős szerv volt továbbá a búlé is, melynek fő feladata a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatok véleményezése volt. Kezdetben 400, majd 500 fő vett részt az ülésein.

Az arisztokrácia és a démosz harca Athénban, a demokrácia fejlődése:

ie. 621-ben Drakón írásba foglalta a törvényeket. Ezek szigorúak voltak, az arisztokráciát szolgálták, DE: korlátozták önkényes hatalmaskodásaikat. A démosz legnagyobb sérelme az adósrabszolgaság intézménye volt. Ie. 594-ben Szolon arkhón is kodifikálta törvényeit. Eltörölte az adósrabszolgaságot. A legfőbb érvényesülési fórum a népgyűlés lett. Itt mindenki felszólalhatott. A gyarmatosítás miatt a görög parasztoknak nem kellett gabonát termelniük. Elterjedt a kertgazdálkodás, fejlődött az ipar , ezáltal fejlődött a kereskedelem is. A démosz növelte gazdasági erejét az arisztokráciával szemben, majd a két réteg egyensúlyi helyzetbe került. Ekkor ragadta magához a hatalmat Peiszisztrátosz. Bevezette a türannisz - rendszert, ami ie. 560-510-ig állt fenn. Ő maga 560-527-ig töltötte be a címet, majd fiai (Hippiasz és Hipparkosz) követték. Intézkedéseivel a démoszt erősítette. (építkezések, kedvező kereskedelmi megállapodások…) Létrehozta a vidékre kiszálló bíróságokat. Ezzel a vidéken dolgozó embereket távol tartotta a politikai élettől. Rendszeres évi adót szedett, ebből jutott az építkezésekre és a hadseregre is. Intézkedései következtében a démosz annyira megerősödött, hogy nem volt szüksége a türanniszok gyámkodására, ezért ie. 510-ben spártai segítséggel elűzték. Az arisztokrácia és a démosz harcának következő állomása Kleisztenész reformjai ie. 508-ban. A politikai élet alapja a terület lett. Attikát 3 fő területi csoportra osztotta: városi, tengerparti és szántóföldi rész. Így minden egységben a démosz került többségbe. 10 phülére osztotta a területet, a phüléket pedig 3-3 kerületre (város, tenger, föld). Ez alapján hívta össze a búlét is. Minden phüle 50-50 főt delegált, így a testület 500 főre duzzadt. Megvonta tőlük a népgyűlés elleni vétójogot. Csak javasolhattak a népgyűlévnek és kisebb ügyekben dönthettek. A türannisz- rendszer elkerülésére bevezette az osztrakiszmoszt. ( akit megszavaztak, az 10 évre megy, de javait nem veszti el) . Az intézkedések hatására A DÉMOSZ MEGSZEREZTE A POLITIKAI HATALMAT.

Görög -perzsa háborúk: ie 492-448

A háború fő oka a perzsa terjeszkedés volt. Elfoglalták Kis-Ázsiát, annektálták a tengerszorosokat. Ez sértette Görögország éedekeit, ugyanis a szorosokon keresztül áramlott be Hellászra a gyarmatokról a gabona. A kirobbantó ürügy az volt, hogy athén 20 hadihajóval támogatta a Kis-Ázsiában lévő görög poliszokat a perzsák ellen.

A háborút 3 szakaszra lehet bontani:

I. szakasz: ie.492-ben a perzsák tengeren és szárazföldön indulnak Hellász ellen, de mindkét helyen kudarcot vallanak, ugyanis a hajóhadat egy vihar elpusztítja, a szárazföldi erők pedig súlyos veszteségeket szereznek a helyi őslakókkal vívott harcokdan. Ezek hatásáta I. Dareiosz visszavonulást hirdet. Ie 490-ben ismét támadnak a przsák. Marathon mellett kerül sor a döntő összecsapásra. 25000 perzsa harcossal szemben Miltiádész 10000 Athéni katonát tudott felsorakoztatni. Mellettük állt még kb. 1000 szövetséges is. A csatát a görögök nyerték Miltiádész képességeinek köszönhetően. Ie. 486-ban I. Dareiosz meghalt és trónviszályok törtek ki a perzsa birodalomban. Athén időt nyer a további felkészülésre. Két irányzat van a poliszban: 1:Ariszteidész leképzelése: a szárazföldi erők fejlesztése. Ez az arisztokrácia érdekeit szolgálta. A másik irányzatot Themisztoklész képviselte. Ő a démosz érdekeit tartotta szem előtt, ezért a flotta fejlesztését szorgalmazta. Végül cserépszavazásra került a sor és Ariszteidészt 10 évre száműzték. Athén 200 db. 3 evezősoros hadihajót készített. Ezzel Hellász leghatalmasabb tengeri ura lett. (4-5-ször több hajója van, mint a másodiknak)

II. szakasz: ie.490-479-ig Xerxész perzsa uralk. szárazföldön és tengeren is támad. ( 200000 katona + 650 hajó) A kisebb görög poliszok meghódoltak, de Athén és Spárta ellenállt. A szárazföldi összecsapásra a Thermopüleai szorosnál került sor. Itt perzsa győzelem született Leonídász spártai király hősiessége ellenére is. A perzsák tovább nyomultak előre, a görögök feladták Attikát., Athén lakossága Szalamiszra menekült. A város elpusztult. A szalamiszi tengeri ütközetre ie 480-ban került sor. 450-500 perzsa hadihajó állt szembe 400 vadonat új, sokkal modernebb görög gályával. Törvényszerű volt a görög gőzelem. Xerxész nagykirály visszavonult, de a legyőzött poliszokban (köztük Athénban is) helyőrséget hagyott. Ezeket ie. 479-re legyőzték a görögök.

III. szakasz: ie.479-448-ig: A görögöknél felmerül a kérdés, hogy folytassák-e a háborút. Athén folytatni kívánta, de Spárta nem. Ők megelégedtek városuk sértetlenségével és kivonultak. Athén viszont kezdeményezni akart. Ie 478-ban létrehozte a Déloszi Szövetséget. Ie 449-ben Ciprus mellett legyőzték a perzsa hajóhad maradékát és ie 448-ban megkötötték a békét: a perzsák lemondtak az Égei-t. elfoglalásáról, átadták a tengerszorosokat, kivonultak a Kis-Ázsiában lévő görög poliszokból. Cserébe Athén nem terjeszkedett tovább.

Évszámok:

Ie. 776- görög időszámítás kezdete
Ie. 621- Drakón
Ie. 594 - Szolon
Ie. 560-727 Peiszisztratosz türannisza Athénban
Ie. 510 -utolsó türannosz elűzése
Ie. 508 Kleisztenész
Ie. 492-448 -göörg-perzsa háb.
Ie. 490 Marathon
Ie. 480 Thermopüleai szoros; Szalamisz
Ie. 478- Déloszi Szöv.
Ie. 431-404 Peloponészoszi háb.

Fogalmak:

Apella: spártai népgyűlés
Areioszpagosz: volt arkhónok tanácsa Athénban.
Arkhón: Athén élén álló tisztviselők (9 db). Ie. V. századra fomális szerep
Ephorosz: spártai felügyelő - királyok és a gerúszia ellenőrtése
Gerúszia: vének tanácsa Spártában
Heliaia: athéni esküdtbíróság. 1 napos megbizatás-napidíj, sorsolták a 30 tagot.
Helóta: spártai állami tulajdonban lévő rabszolga.
Krüpteia: spártai nevelésmód - helóták legyilkolása
Metoikosz: idegen Athénban
Osztrakiszmosz: cserépszavazás Athénban
Perioikosz: körüllakó Spártában
Sztratégosz: athéni hadvezér